A könyv fő mondanivalója, hogy segítenünk kell a gyerekeknek saját határaikat kijelölni és közben tiszteletben tartani mások határait.   Ehhez kap az olvasó tanácsokat sok-sok példával alátámasztva.

A gyerekeknek azért van szükségük határokra, hogy érett felnőtté váljanak, és megfelelő jellemmel rendelkezzenek. A jellemüket azok a magatartási, viselkedési minták formálják, amelyeket az életük során a kapcsolataikban látnak. Ha nincsenek világos határok, egy gyerek nem tudja megtanulni a felelősségvállalást, önuralmat, szabadságot és a szeretetet. Ehhez szükséges a szülő gondoskodása, felügyelete és támogatása. Ahhoz, hogy a gyerekben kialakuljon a megfelelő jellem – szeretetteljes ember, felelősségérzet, önálló döntéshozás, kezdeményezés képessége, őszinteség, transzcendentális irányultság Isten felé – ahhoz a jellemfejlesztést önmagunkon kell elkezdeni, ugyanis a gyerek viselkedése a szülő viselkedésére adott válasz. Fontos, hogy a határok kialakítása után következetesen és szeretettel számon kérjük azt, és ha ezeket a szabályokat áthágja a gyermek, akkor annak legyen következménye.

A határok tíz törvénye:

1. Mi lesz, ha ezt teszem? – A vetés és aratás törvénye önfegyelemre tanítja meg a gyermeket. Ha a gyermek szabadon dönthet, de ezzel együtt felelősséggel is tartozik tettei következményéért, szeretetteljes emberré válik, aki helyesen és helyes indítékból cselekszik.
2. Saját terhünk hordozása – A felelősségvállalás törvénye. A határok tanítása azt jelenti, hogy a gyermeket megtanítjuk fokozatosan felelősséget vállalni a saját problémáiért. A gyermek terheit, melyeket kezdetben a szülő hordoz, végül teljes egészében neki kell átvennie. Menetközben meg kell tanulnia, hogy ami pillanatnyilag kellemetlen, az hosszú távon nem feltétlenül rossz.
3. Nem vagyok képes bármire, de tehetetlen sem vagyok – Az erő törvénye. A gyerekek csak akkor tudnak megfelelő határokat kialakítani, ha megvan hozzá az erejük, avagy a képességük, hogy valamit az irányításuk alatt tartsanak. A kialakított határokon belül tudják az erejüket kifejteni és irányítani. Meg kell tanulniuk, hogy mit irányíthatnak és mit nem. Nem baj, ha kudarc éri a gyermeket és szomorú, mert megtanulja elfogadni a hibáit, és tanulni abból.
4. Nem csak én számítok! – A tisztelet törvénye arra tanítja a gyermeket, hogy a világ nem egyedül az övé, hanem meg kell osztoznia rajta másokkal. Megtanulja, hogy úgy bánjon másokkal amilyen bánásmódra ő is vágyik.
5. Nemcsak azért, mert muszáj! – A motiváció törvénye. A cél, hogy helyes indítékból cselekedjen helyesen, és ne csupán a büntetés elkerülése motiválja. Ehhez szükségük van arra, hogy meggyökerezzenek a szeretetben. Tudatosítani kell, hogy a következményektől való félelem nem azonos a szeretet elvesztésétől való félelemmel. Miközben szeretettel és következetesen felállítjuk és alkalmazzuk a korlátokat, egy „belső szülő”, a lelkiismeret formálódik ki a gyermekben és lassan megtanul belső késztetésből szeretni, és jól viselkedni.
6. A fájdalom ajándék is lehet – A mérlegelés törvénye. Küzdelem nélkül nincs fejlődés. A valóság támasztotta küzdelemben hagyjuk, hogy végig járják a rögös utat, mert így képessé válnak problémáik megoldására.
7. A dackorszakon túl – A proaktivitás törvénye. A felmerülő problémákban a megoldás keresésére és a konstruktív cselekvésre irányul. A proaktív gyermeket nem a környezete irányítja, hanem belső kontrollal rendelkezik, belső világa határozza meg döntéseit és a környezethez való viszonyulását. Meg tudja oldani a problémáit.
8. Jobban érzem magam, ha hálás vagyok – Az irigység törvénye. Az irigy ember mindig többet akar. A hála az, hogy megbecsüljük, amit kaptunk, sőt kiváltságnak érezzük, hogy rendelkezünk vele. A gyerekek akkor gondolkoznak helyesen magukról és másokról, ha egyes szükségleteiket kielégítjük, másokra pedig nemet mondunk. Már gyermekkorban meg kell tanítani nekik ezt a szót „köszönöm”.
9. A gépezet mozgásba kerül – Az aktivitás törvénye. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, miközben elszántan törekszünk arra is, hogy mások kipótolják azt, ami belőlünk hiányzik. Megtanulják saját kezükbe venni az életüket.
10. Az őszinteség a legjobb stratégia – Az őszinteség törvénye. A jó kapcsolathoz nélkülözhetetlen a közvetlen és nyílt kommunikáció és a problémák őszinte feltárása. Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy jobb világosságban járni.

A szülő feladata, hogy határokat állítson, a gyermeké a szabályok megszegése. A szülőnek helyre kell igazítani a gyermekét – bűntudatkeltés nélkül – , aki ha ismét megszegi a szabályt, a szülő együttérzését kifejezve életbe lépteti a következményeket és így válik a szabály valósággá és belső követelménnyé. Ha a szabálysértést megúszhatják következmények nélkül, akkor nem fognak önuralomra törekedni és jellemük éretlen marad.